Nemzeti emlekhely logo
Map

Bevezető

Nagy Imre és mártírtársai 1989-es kihantolását és azonosítását követően a 298-as és a 301-es parcellában sohasem történt meg valamennyi sír feltárása, vagyis csak esetenkénti és csak konkrét személyekhez kötött sírbontások és igazságügyi személyazonosítási eljárások zajlottak. A parcellákról, amelyek teljesen elhanyagoltak, gondozatlanok voltak, 2003-ban készült az egyetlen geodéziai felmérés.

A szakértők kiterjedt adatgyűjtésbe fogtak, arra voltak kíváncsiak, ki, hol és hogyan halt meg, kit, hol és hogyan temettek el jeltelenül 1945 és 1962 között. A kutatások egyértelműen igazolták, hogy az eltemetések helye a vizsgált időszakban akár évente is változott, de egységes gyakorlat szerint zajlott a politikai okból vagy egyéb bűntettek miatt kivégzett, vagy a bizonytalan körülmények között elhaltak esetében. Az elhunytakat e parcellákban a halál oka szerint más-más sírsorokban temették el. Több személy földi maradványa nem a hivatalosan bejegyzett sírhelyen található, az egy napon kivégzett és jeltelenül eltemetett áldozatok pedig nem a bejegyzett sírhelyekre kerülhettek, cserékre is fény derült. A börtön gondoskodott az eltemetésekről és azok regisztrációjáról is. A Rákosi-féle diktatúrában 1953-ig az ÁVH VI/2. (börtönügyi) osztályának feladata volt az eltemetés, erre az időszakra jellemzőek az álnév alatti temetések.

A 298-as parcella 23 sorában 45 sírhely található soronként (ez összesen 1035 sírhelyet jelent). A sírsorok párhuzamosan futnak a temető északi falával. A betemetések 1945-től elejétől (vagy 1944 végétől) több irányban történtek: az úttól és a temető falától befelé, valamint a parcella közepén. A temetőfalnál létezhet még egy további, 24. sor is, de ez jelöletlen, feltételezések szerint itt kerültek eltemetésre azok a háborús bűnösök, akiknek nyughelyét teljes titokban akarták tartani.

A 298-as parcellába a bejegyzések szerint nagy részben ún. gratis (közsegélyes) halottakat és kórházakból származó emberi maradványokat temettek el, számos történetileg nyomon követhető kivégzettel, álnéven eltemetett áldozattal együtt. A parcella többszöri felszíni átalakításon esett át, a tereprendezések folytán jelen állapota katonai temetőt mintáz. A parcellát 1992-ben rendezték először, a fejfák nagy része emlékjel csupán, nem valós sír. Az igazságügyi kihantolások és azonosítások 14 esetben adtak csak biztos adatokat az itt nyugvókról.

A 301-es parcella 28 sorból áll, soronként 40 sírral (ez összesen 1120 sírt jelent). A sírok nagy része itt is ún. gratis sír, amelyekben névtelen halottak, bonctermi maradványok, illetve kísérleti állatmaradványok találhatók. A temetések 1952 januárjától 1977-ig zajlottak, vagyis a parcella nem csak a kivégzett ötvenhatosok nyughelye. E parcella képe is többször átalakult tereprendezések és feltöltések eredményeként. A lerakott, névvel jelzett műkő lapok sem a tényleges sírok felett találhatók. A sírsorok nem teljesen párhuzamosak, a sírok gyakran nem a szokásos mélységűek. Előfordult, hogy nem hagyták meg a sírok közötti szokásos távolságot, szorosan egymás mellé temették a halottakat. A 13. sortól kezdődött a kivégzett, börtönben elhunyt ötvenhatosok betemetése, a 23. sorban van Nagy Imre miniszterelnök nyughelye. Ebben a parcellában sem történt teljes feltárás, mindössze 58 esetben került sor feltárásra és azonosításra.

A 300-as parcellát csak 1989-ben vették használatba. Ez kvázi díszparcella, 1989-től kezdődően ide temették a más parcellákból, esetleg más temetőkből kihantolt, főként 1956-hoz köthető személyeket és családtagjaikat. További kutatás szükséges a temető egyéb parcelláiban eltemetett, de a korszakhoz köthető áldozatok esetében.

Nem csupán a holttestek és a sírhelyek esetében nagy a bizonytalanság, hanem sokszor az elhunytak szerepét, tevékenységét illetően is. A három parcellában nyugvók teljes névsorának összeállítása e tartalomfejlesztés keretében megkezdődött, a látogatóközpont átadását követően is folytatódik. Szisztematikusan tárjuk fel az illetékes levéltárak anyagait és a különböző nyilvántartásokat, a neveket a keresőbe beírva kaphatnak a látogatók alapinformációkat az egyes személyekről.

A kutatás előre haladásával együtt a temetői topográfiát folyamatosan töltjük fel az elhunytak rövid életrajzaival, sírjuk valószínű helyével együtt. Az életrajzok írásakor azonban komoly problémát jelent, hogy sok politikai elítéltet köztörvényes bűncselekmény elkövetésének vádjával fogtak perbe, ítéltek el, és az elnyomó rendszer dokumentációja megnehezíti egy-egy büntetőügy hiteles rekonstrukcióját, egy-egy személy tevékenységének reális értékelését. Könnyen előfordulhat, hogy ártatlan emberek is közönséges bűnözőkként tűnnek fel az iratokban, ha a korabeli jegyzőkönyveknek hitelt adunk, ezért nagyon óvatosan, távolságtartással vizsgáljuk a forrásokat. Nagyon sok esetben csak azt tárhatjuk fel a levéltári dokumentumok alapján, kit milyen bűncselekmény vádjával ítéltek el, a múlt valósága azonban hozzáférhetetlen marad. A jövőben is folytatódó kutatások során minden olyan új információt és adatot megvizsgálunk, amelyek a már korábban elkészült életrajzokat pontosíthatják.

dr. Susa Éva és Nagy-Csere Áron