Az Új Köztemető Magyarország második világháború utáni történelmének egyik legfontosabb szimbolikus tere, a nemzeti emlékezet és gyász színhelye, az 1956-os forradalom és szabadságharc mementója. A sírkertet 1886-ban nyitották meg, ez az ország legnagyobb területű temetője, amelyben 301 parcella található. Számsorban utolsó parcellája a leghíresebb, amely a mellette fekvő 298-assal és 300-assal, valamint a közeli Kisfogházzal, a kivégzések egykori helyszínével együtt alkotja a nemzeti emlékhelyet.

A 298-as parcellát 1944-ben kezdték használni, ide kerültek a sírhelyet megfizetni nem tudó szegények hozzátartozói. A második világháborút követően indult meg a közeli Kozma utcai börtönben elhunytak és kivégzettek ide temetése, azonban 1952-ig a közsegélyes temetkezés is folytatódott. A 298-as parcellában nyugvók összetétele rendkívül vegyes képet mutat. A közsegélyes eltemetetteken kívül nyugszanak itt népbírósági perekben halálra ítélt háborús bűnösök, valamint kerültek ide a diktatúra idején, a különböző koncepciós és jogsértő pereket követően, politikai okokból kivégzett személyek, közöttük – az állampárt belső harcainak következményeként – kommunisták is. Sok politikai elítélt a börtönben elszenvedett fizikai bántalmazások miatt hunyt el.

A 301-es és a 298-as parcella története szorosan egybeforrott, hiszen miután 1952-ben a 298-as megtelt, többnyire a 301-esbe temették a Budapesten kivégzett embereket és a fővárosi büntetés-végrehajtási intézetekben, a rabkórházban és a kistarcsai internálótáborban meghaltakat egyaránt. A zömmel politikai elítéltek között köztörvényes vádak alapján elmarasztaltak is akadnak. Sok politikai elítéltet, főként 1956-ot követően ugyanis köztörvényes bűncselekmény elkövetésének vádjával fogtak perbe, és az elnyomó rendszer dokumentációja sokszor nehezítette meg egy-egy büntetőügy hiteles rekonstrukcióját, egy-egy személy tevékenységének reális értékelését.

A legnagyobb számban kétségtelenül az 1956-ot követő megtorlás áldozatai nyugszanak a 301-es parcellában, köztük a szabadságharc olyan ismert alakjai, mint a Corvin közi és a Tűzoltó utcai fegyveres felkelők legendás parancsnokai, Iván Kovács László és Angyal István, valamint Tóth Ilona, Brusznyai Árpád és Mansfeld Péter. Ide temették Nagy Imre miniszterelnököt, valamint a honvédelmi minisztert, Maléter Pált is. Nagy, Gimes Miklós és Maléter holttestét először a Kisfogház udvarán, kivégzésük helyén temették el 1958-ban, majd 1961-ben titokban, álnéven földelték el a 301-es parcella 23. sorába.

A 301-es parcella kollektív emlékezetben betöltött szerepét bonyolítja, hogy 1959/60-ban egykori csendőröket is kivégeztek 1945 előtti tetteik miatt. A parcella halottainak teljes és hibátlan névsorát – a 298-ashoz hasonlóan – szinte lehetetlen összeállítani, mivel több sírhelyhez nem lehet nevet társítani, az azonosítások sokszor esetlegesek a nyilvántartások megbízhatatlansága miatt.

Az ötvenes években kivégzettek és börtönben elhunytak sírhelyei közül több mint kétszáz más parcellákban található, míg az ötvenhatos szerepvállalásuk miatt kivégzettek közül többeket a 233-as és a 235-ös parcellában temettek el. A 233-as parcellában méltatlan körülmények között nyugvó szabadságharcosokat 2014-ben a 300-asba helyezték át, köztük két közismert ötvenhatost, a Szabad Nép székházában működő fegyveres csoport vezetőjét, Dudás Józsefet és a Széna téri felkelők parancsnokát, Szabó Jánost, vagyis „Szabó bácsit”.

A temető gyászparcellái a rendszerváltás idején váltak emlékezetpolitikai színterekké. A 301-es parcellában látható 301 darab egyedi faragású fejfa 1989-ben került helyére. A fejfákat az 1956 emlékezetének felélesztésében élenjáró INCONNU művészcsoport tagjai készítették és helyezték el. A radikális ellenzéki művészek már 1988 tavaszán készítettek egy Pro Patria-fejfát, amelyet június 16-án akartak felállítani a 301-es parcellában, de a rendőrség elkobozta tőlük. A később visszakapott fejfát az INCONNU 1988. november 4-én, a szabadságharc bukásának évfordulóján állította fel. Az állampárt szétesését mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a következő év tavaszán mindenféle engedély nélkül helyezték el a ma is ugyanabban a rendben álló fejfákat, amelyeket teherautón vittek a temetőbe, miközben javában folyt az állami ünnepséghez szükséges tereprendezés.

A 300-as parcellát a politikai változások közepette, 1989-ben vették használatba. A június 16-án a Hősök terén felravatalozott újratemetettek közül négyen kaptak itt díszsírhelyet: Gimes Miklós, Maléter Pál és Szilágyi József, valamint a börtönben tisztázatlan körülmények között elhunyt Losonczy Géza. A későbbiekben nem csak más parcellákból, hanem más temetőkből is helyeztek át ide 1956-hoz kötődő embereket. Itt látható a Jovánovics György alkotta elemi erejű emlékmű, amelynek alapkövét Nagy Imre újratemetésének napján tették le.

2014. június 16-ára, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének 25. évfordulójára megújult a gyászpark teljes zöldfelülete és a Jovánovics-mű, a Nemzeti Örökség Intézete szakmai irányításával zajló munkálatok második ütemében pedig elkészült a látogatóközpont, amely 2016 novemberében nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. A Markó Béla építész által megálmodott, a temetői térbe szervesen illeszkedő épület egy növénnyel benőtt, „rejtett doboz”. Küldetése a parcellák és a bennük nyugvók történeteinek bemutatása és az emlékeztetés. A Nemzeti Gyászpark Látogatóközpont épülete a Miniszterelnökség, tartalomfejlesztése az 1956-os Emlékbizottság Angyal István pályázatának támogatásával valósult meg.

Az Új Köztemető Magyarország második világháború utáni történelmének egyik legfontosabb szimbolikus tere, a nemzeti emlékezet és gyász színhelye, az 1956-os forradalom és szabadságharc mementója. A sírkertet 1886-ban nyitották meg, ez az ország legnagyobb területű temetője, amelyben 301 parcella található. Számsorban utolsó parcellája a leghíresebb, amely a mellette fekvő 298-assal és 300-assal, valamint a közeli Kisfogházzal, a kivégzések egykori helyszínével együtt alkotja a nemzeti emlékhelyet.

A 298-as parcellát 1944-ben kezdték használni, ide kerültek a sírhelyet megfizetni nem tudó szegények hozzátartozói. A második világháborút követően indult meg a közeli Kozma utcai börtönben elhunytak és kivégzettek ide temetése, azonban 1952-ig a közsegélyes temetkezés is folytatódott. A 298-as parcellában nyugvók összetétele rendkívül vegyes képet mutat. A közsegélyes eltemetetteken kívül nyugszanak itt népbírósági perekben halálra ítélt háborús bűnösök, valamint kerültek ide a diktatúra idején, a különböző koncepciós és jogsértő pereket követően, politikai okokból kivégzett személyek, közöttük – az állampárt belső harcainak következményeként – kommunisták is. Sok politikai elítélt a börtönben elszenvedett fizikai bántalmazások miatt hunyt el.

A 301-es és a 298-as parcella története szorosan egybeforrott, hiszen miután 1952-ben a 298-as megtelt, többnyire a 301-esbe temették a Budapesten kivégzett embereket és a fővárosi büntetés-végrehajtási intézetekben, a rabkórházban és a kistarcsai internálótáborban meghaltakat egyaránt. A zömmel politikai elítéltek között köztörvényes vádak alapján elmarasztaltak is akadnak. Sok politikai elítéltet, főként 1956-ot követően ugyanis köztörvényes bűncselekmény elkövetésének vádjával fogtak perbe, és az elnyomó rendszer dokumentációja sokszor nehezítette meg egy-egy büntetőügy hiteles rekonstrukcióját, egy-egy személy tevékenységének reális értékelését.

A legnagyobb számban kétségtelenül az 1956-ot követő megtorlás áldozatai nyugszanak a 301-es parcellában, köztük a szabadságharc olyan ismert alakjai, mint a Corvin közi és a Tűzoltó utcai fegyveres felkelők legendás parancsnokai, Iván Kovács László és Angyal István, valamint Tóth Ilona, Brusznyai Árpád és Mansfeld Péter. Ide temették Nagy Imre miniszterelnököt, valamint a honvédelmi minisztert, Maléter Pált is. Nagy, Gimes Miklós és Maléter holttestét először a Kisfogház udvarán, kivégzésük helyén temették el 1958-ban, majd 1961-ben titokban, álnéven földelték el a 301-es parcella 23. sorába.

A 301-es parcella kollektív emlékezetben betöltött szerepét bonyolítja, hogy 1959/60-ban egykori csendőröket is kivégeztek 1945 előtti tetteik miatt. A parcella halottainak teljes és hibátlan névsorát – a 298-ashoz hasonlóan – szinte lehetetlen összeállítani, mivel több sírhelyhez nem lehet nevet társítani, az azonosítások sokszor esetlegesek a nyilvántartások megbízhatatlansága miatt.

Az ötvenes években kivégzettek és börtönben elhunytak sírhelyei közül több mint kétszáz más parcellákban található, míg az ötvenhatos szerepvállalásuk miatt kivégzettek közül többeket a 233-as és a 235-ös parcellában temettek el. A 233-as parcellában méltatlan körülmények között nyugvó szabadságharcosokat 2014-ben a 300-asba helyezték át, köztük két közismert ötvenhatost, a Szabad Nép székházában működő fegyveres csoport vezetőjét, Dudás Józsefet és a Széna téri felkelők parancsnokát, Szabó Jánost, vagyis „Szabó bácsit”.

A temető gyászparcellái a rendszerváltás idején váltak emlékezetpolitikai színterekké. A 301-es parcellában látható 301 darab egyedi faragású fejfa 1989-ben került helyére. A fejfákat az 1956 emlékezetének felélesztésében élenjáró INCONNU művészcsoport tagjai készítették és helyezték el. A radikális ellenzéki művészek már 1988 tavaszán készítettek egy Pro Patria-fejfát, amelyet június 16-án akartak felállítani a 301-es parcellában, de a rendőrség elkobozta tőlük. A később visszakapott fejfát az INCONNU 1988. november 4-én, a szabadságharc bukásának évfordulóján állította fel. Az állampárt szétesését mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a következő év tavaszán mindenféle engedély nélkül helyezték el a ma is ugyanabban a rendben álló fejfákat, amelyeket teherautón vittek a temetőbe, miközben javában folyt az állami ünnepséghez szükséges tereprendezés.

A 300-as parcellát a politikai változások közepette, 1989-ben vették használatba. A június 16-án a Hősök terén felravatalozott újratemetettek közül négyen kaptak itt díszsírhelyet: Gimes Miklós, Maléter Pál és Szilágyi József, valamint a börtönben tisztázatlan körülmények között elhunyt Losonczy Géza. A későbbiekben nem csak más parcellákból, hanem más temetőkből is helyeztek át ide 1956-hoz kötődő embereket. Itt látható a Jovánovics György alkotta elemi erejű emlékmű, amelynek alapkövét Nagy Imre újratemetésének napján tették le.

2014. június 16-ára, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének 25. évfordulójára megújult a gyászpark teljes zöldfelülete és a Jovánovics-mű, a Nemzeti Örökség Intézete szakmai irányításával zajló munkálatok második ütemében pedig elkészült a látogatóközpont, amely 2016 novemberében nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. A Markó Béla építész által megálmodott, a temetői térbe szervesen illeszkedő épület egy növénnyel benőtt, „rejtett doboz”. Küldetése a parcellák és a bennük nyugvók történeteinek bemutatása és az emlékeztetés. A Nemzeti Gyászpark Látogatóközpont épülete a Miniszterelnökség, tartalomfejlesztése az 1956-os Emlékbizottság Angyal István pályázatának támogatásával valósult meg.

Az Új Köztemető Magyarország második világháború utáni történelmének egyik legfontosabb szimbolikus tere, a nemzeti emlékezet és gyász színhelye, az 1956-os forradalom és szabadságharc mementója. A sírkertet 1886-ban nyitották meg, ez az ország legnagyobb területű temetője, amelyben 301 parcella található. Számsorban utolsó parcellája a leghíresebb, amely a mellette fekvő 298-assal és 300-assal, valamint a közeli Kisfogházzal, a kivégzések egykori helyszínével együtt alkotja a nemzeti emlékhelyet.

A 298-as parcellát 1944-ben kezdték használni, ide kerültek a sírhelyet megfizetni nem tudó szegények hozzátartozói. A második világháborút követően indult meg a közeli Kozma utcai börtönben elhunytak és kivégzettek ide temetése, azonban 1952-ig a közsegélyes temetkezés is folytatódott. A 298-as parcellában nyugvók összetétele rendkívül vegyes képet mutat. A közsegélyes eltemetetteken kívül nyugszanak itt népbírósági perekben halálra ítélt háborús bűnösök, valamint kerültek ide a diktatúra idején, a különböző koncepciós és jogsértő pereket követően, politikai okokból kivégzett személyek, közöttük – az állampárt belső harcainak következményeként – kommunisták is. Sok politikai elítélt a börtönben elszenvedett fizikai bántalmazások miatt hunyt el.

A 301-es és a 298-as parcella története szorosan egybeforrott, hiszen miután 1952-ben a 298-as megtelt, többnyire a 301-esbe temették a Budapesten kivégzett embereket és a fővárosi büntetés-végrehajtási intézetekben, a rabkórházban és a kistarcsai internálótáborban meghaltakat egyaránt. A zömmel politikai elítéltek között köztörvényes vádak alapján elmarasztaltak is akadnak. Sok politikai elítéltet, főként 1956-ot követően ugyanis köztörvényes bűncselekmény elkövetésének vádjával fogtak perbe, és az elnyomó rendszer dokumentációja sokszor nehezítette meg egy-egy büntetőügy hiteles rekonstrukcióját, egy-egy személy tevékenységének reális értékelését.

A legnagyobb számban kétségtelenül az 1956-ot követő megtorlás áldozatai nyugszanak a 301-es parcellában, köztük a szabadságharc olyan ismert alakjai, mint a Corvin közi és a Tűzoltó utcai fegyveres felkelők legendás parancsnokai, Iván Kovács László és Angyal István, valamint Tóth Ilona, Brusznyai Árpád és Mansfeld Péter. Ide temették Nagy Imre miniszterelnököt, valamint a honvédelmi minisztert, Maléter Pált is. Nagy, Gimes Miklós és Maléter holttestét először a Kisfogház udvarán, kivégzésük helyén temették el 1958-ban, majd 1961-ben titokban, álnéven földelték el a 301-es parcella 23. sorába.

A 301-es parcella kollektív emlékezetben betöltött szerepét bonyolítja, hogy 1959/60-ban egykori csendőröket is kivégeztek 1945 előtti tetteik miatt. A parcella halottainak teljes és hibátlan névsorát – a 298-ashoz hasonlóan – szinte lehetetlen összeállítani, mivel több sírhelyhez nem lehet nevet társítani, az azonosítások sokszor esetlegesek a nyilvántartások megbízhatatlansága miatt.

Az ötvenes években kivégzettek és börtönben elhunytak sírhelyei közül több mint kétszáz más parcellákban található, míg az ötvenhatos szerepvállalásuk miatt kivégzettek közül többeket a 233-as és a 235-ös parcellában temettek el. A 233-as parcellában méltatlan körülmények között nyugvó szabadságharcosokat 2014-ben a 300-asba helyezték át, köztük két közismert ötvenhatost, a Szabad Nép székházában működő fegyveres csoport vezetőjét, Dudás Józsefet és a Széna téri felkelők parancsnokát, Szabó Jánost, vagyis „Szabó bácsit”.

A temető gyászparcellái a rendszerváltás idején váltak emlékezetpolitikai színterekké. A 301-es parcellában látható 301 darab egyedi faragású fejfa 1989-ben került helyére. A fejfákat az 1956 emlékezetének felélesztésében élenjáró INCONNU művészcsoport tagjai készítették és helyezték el. A radikális ellenzéki művészek már 1988 tavaszán készítettek egy Pro Patria-fejfát, amelyet június 16-án akartak felállítani a 301-es parcellában, de a rendőrség elkobozta tőlük. A később visszakapott fejfát az INCONNU 1988. november 4-én, a szabadságharc bukásának évfordulóján állította fel. Az állampárt szétesését mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a következő év tavaszán mindenféle engedély nélkül helyezték el a ma is ugyanabban a rendben álló fejfákat, amelyeket teherautón vittek a temetőbe, miközben javában folyt az állami ünnepséghez szükséges tereprendezés.

A 300-as parcellát a politikai változások közepette, 1989-ben vették használatba. A június 16-án a Hősök terén felravatalozott újratemetettek közül négyen kaptak itt díszsírhelyet: Gimes Miklós, Maléter Pál és Szilágyi József, valamint a börtönben tisztázatlan körülmények között elhunyt Losonczy Géza. A későbbiekben nem csak más parcellákból, hanem más temetőkből is helyeztek át ide 1956-hoz kötődő embereket. Itt látható a Jovánovics György alkotta elemi erejű emlékmű, amelynek alapkövét Nagy Imre újratemetésének napján tették le.

2014. június 16-ára, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének 25. évfordulójára megújult a gyászpark teljes zöldfelülete és a Jovánovics-mű, a Nemzeti Örökség Intézete szakmai irányításával zajló munkálatok második ütemében pedig elkészült a látogatóközpont, amely 2016 novemberében nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. A Markó Béla építész által megálmodott, a temetői térbe szervesen illeszkedő épület egy növénnyel benőtt, „rejtett doboz”. Küldetése a parcellák és a bennük nyugvók történeteinek bemutatása és az emlékeztetés. A Nemzeti Gyászpark Látogatóközpont épülete a Miniszterelnökség, tartalomfejlesztése az 1956-os Emlékbizottság Angyal István pályázatának támogatásával valósult meg.